Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Föltépett boríték a tavasz

2010.04.13
Föltépett boríték a tavasz
 
A megmosdatott rét, akár a reggel
frissen, s éhesen ébredő vadállat.
Nyers fények ébrednek a szemekben,
s a testben nyújtózkodó vágyak.
 
Élni akar minden a hosszú tél után.
Csak ámulok és nézem a tavaszt.
Irigyen és kétségbeesetten, hogy mindig
más arcot mutatott 56 év alatt.
 
S hogy e recsegő ropogó világban
Milyen semmiség mit ember alkotott.
„Van időm” – súgja valaki babitsi hangon,
„Van időm, én várhatok.”
 
Kint esik, az üvegen túli táj
ízeit érzem ajkamon.
Föltépett boríték a tavasz, csupa
eső és napsütés. És csupa izgalom.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.