Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párvers

2008.04.17

Párvers

 

 

1. Szeretném, ha életem része lennél

pillanat, mely nem múlik el soha.

Illat, amit ha lehunyom szemem, újra érzek,

vágyakozásom tárgya és alanya.

 

Nem kisajátítható, bár van terv erre is.

Meghódítható, ajándék, ha te is akarod.

Ha ölelsz, megszűnik tér és idő,

s ilyenkor úgy vélem én is te vagyok.

 

 

 

2. Egymástól elváló két lélek, mégis egy

ha találkozik, tervezve-véletlenül.

A gyönyör gyöpén összeforrva fekszik,

alájuk puha gyepszőnyeg terül

 

Együtt és külön. Mégis feltételezve

egymást létezhet idők óta már.

Nem része egyik a másiknak, csak élete,

étele és itala csupán.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.