Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Töredékek

2018.05.23

Böröndi Lajos

 

Töredékek

 

(1)Madárszárnyak emléke, röpülés,

szabadság, méz-íze a szájban.

Billegtek sárgarigók, csízek fütyültek

a valahai nyárban.

 

Eltakarták az igazi kék eget

Előlem, most tudom csak.

Lehunyt szemhéj alatt békésen

Ringatózott egy csónak.

 

Ha a madarak nem, akkor ez visz

Át az éjszakába.

Reménytelen, díszlet volt csak, festményként

Mázolva a hazugság falára.

 

Rég volt, a méz íze még a szájban,

Madárszárnyak roppanva hulltak

Alá a perzselő nyárban.

 

De a vágy ugyanaz, az elképzelés.

Mit számít negyven-ötven év,

ha röpülni nem lehet

a leégett éjszakában?

 

 

2. Csönd van, hallgatom a madarak

hallgatását,

fecskék szárnyának surrogását

2018-ban.

 

Vizek vesznek körül, üveg vizek,

gyógyító csönd van.

 

Már nem hallom kerekek csattogását

hajnalban.

A vécének kitett vödör szagát nem

érzem a vagonban.

 

 

(3) Engem bántottak, aki még meg sem

születtem.

Mégis rám szegeződött minden fegyver.

 

Hallod-e az éjszakában ahogyan

betöltik a tárat

a gépfegyverbe október 25-én,

megvédeni sosem volt hazádat.

 

S véred pirosa ordít a zászlón

Mosonmagyaróváron másnap.

 

(4) Madarak verik föl a csöndet,

őket mindig szeretted.

Ők énekelik szét az éjszakát hajnalban,

a halálos csöndet.

 

Öreg vagy, tudsz már mindent, olyan

vagy akár az isten.

Elélsz még ezen a csenden.

 

(5) Madárszárnyak emléke, röpülés,

szabadság méz-íze a szájban.

Vonszolnak sárgarigók, csízek fütyülnek

a valahai nyárban

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.